Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 20 találat lapozás: 1-20
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kucsma, Leonyid Danyilovics

1995. február 14.

Iliescu elnök febr. 14-én fogadta az előző napokban érkezett Borisz Taraszjuk külügyminiszter-helyettes vezette ukrán küldöttséget. A vendég átadta az államfőnek Leonyid Kucsma ukrán elnök levelét. A kétoldalú kapcsolatokról, a közeljövőben sorrakerülő román-ukrán konzultációkról volt szó. A Rompres ismertetésében nem esett szó az alapszerződés hiányáról, a határokról és a kisebbségek helyzetéről. Szíriai és libanoni látogatásáról tért haza febr. 14-én Teodor Melescanu külügyminiszter, aki romániai látogatásra hívta meg Szíria elnökét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

1995. június 8.

Leonyid Kucsma ukrán elnök lemondta romániai látogatását, amelynek keretében a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet jún. 30-i csúcstalálkozóra lett volna hivatalos, jelentette a Reuter Gennagyij Udovenko ukrán külügyminiszter közlése alapján. A külügyminiszter hangsúlyozta: ennek nincs köze a két ország közötti vitákhoz, hanem Kucsmát nagyon lekötik otthoni teendői. Sokan arra számítottak, hogy Kucsma és Iliescu a találkozó keretében aláírja a két ország közötti barátsági szerződést és a jelenlegi határok elismerését. Mindkét szerződés aláírása régóta húzódik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

1995. szeptember 12.

Moldova hajlandó autonóm köztársasági státuszt biztosítani a Dnyeszter menti Köztársaságnak, nyilatkozta szept. 12-én Mircea Snegur moldovai elnök. Szept. 11-én Moldovába érkezett Leonyid Kucsma ukrán államfő megbízottja, Volodimir Furlako, hogy közvetítsen a Chisinau és Tiraszpol közötti viszályban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

1996. szeptember 18.

Horn Gyula miniszterelnök a magyar-román alapszerződés megkötéséről és annak indítékairól levélben tájékoztatta dr. Franz Wranitzky osztrák kancellárt, Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnököt, Franjo Tudjman horvát, Vladimír Meciar szlovák, dr. Janez Drnovsek szlovén miniszterelnököt és Radoje Kontics jugoszláv miniszterelnököt. A miniszterelnöki üzenet hangsúlyozza, hogy konkrét lépésekkel lehet a bizalmat erősíteni. Az alapszerződés megkötése a történelmi megbékélés fontos állomása. A jövő útja a kontinens teljes gazdasági egysége, amely lehetővé teszi a nemzeteknek és nemzetiségeknek, hogy megőrizzék hagyományaikat. /Népszava, szept. 18./

1997. április 28.

Ápr. 28-án Isztambulban tartották a Fekete-tengeri Országok Gazdasági Együttműködési Tanácsának ülését, a román küldöttséget Emil Constantinescu államelnök vezette. Az ülésen a tagországok szakminiszterei az energiaiparról, a távközlésről és a közlekedésről tanácskoznak. A Fekete-tengeri Országok Gazdasági Együttműködési Tanácsa Turgut Özal elnök javaslatára 1992. jún. 15-én alakult meg Isztambulban, célja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. A szervezetnek 11 ország - Albánia, Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldávia, Oroszország, Örményország, Románia, Törökország és Ukrajna - a tagja, megfigyelő minőségben további országok /köztük Izrael, Olaszország és Szlovákia/ képviseltetik magukat. A tagállamok külügyminiszterei félévente ülnek össze, emellett működik az állandó nemzetközi titkárság Isztambulban, továbbá 16 munkacsoport. A Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank székhelye Szalonikiben van. Az együttműködő országok sok tervet dolgoztak ki, de ezek megvalósítása még nem kezdődött el, hiszen a tagországok eltérő fejlettsége miatt erre csak hosszú távon lehet számítani. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./ Emil Constantinescu államelnök elutazása előtt adott nyilatkozatában fontosnak ítélte körútját - isztambuli, majd ankarai látogatását, amit a harmadik napon szófiai látogatása követ. Az elnök kijelentette, hogy az isztambuli csúcstalálkozón alkalma lesz találkozni a grúz és örmény vezetőkkel, akikkel elsősorban kőolajkereskedelemről tárgyal, továbbá találkozik Petru Lucinschi moldáviai elnökkel is. /MTI/ Emil Constantinescu elnök Isztambulban tárgyalni fog Leonyid Kucsma ukrán elnökkel. /Magyar Nemzet, ápr. 25./

1997. május 5.

A román-ukrán alapszerződésről 1993-ban kezdődtek el a tárgyalások, de többször elakadtak, mert Iliescu mereven ragaszkodott a román földnek tartott Besszarábia és Bukovina egy részét, a Herta tartományt és a Kígyó-szigetet a Szovjetuniónak juttatott Molotov-Ribbentrop paktum elítéléséhez. A másik gondot az Ukrajnában élő román kisebbség helyzete jelentette. Bukarest szerint elnyomják, megfosztják anyanyelvétől a román kisebbséget. Végül a Fekete-tengeri Országok Együttműködési Tanácsának isztambuli csúcsértekezletén Emil Constantinescu államelnök és Leonyid Kucsma ukrán elnök megállapodott abban, hogy két eurorégiót hoznak létre, amit az alapszerződés szentesít. - A román félnek nem sikerült elérni azt sem, hogy Kijev egységes nemzeti kisebbségnek tekintse az Ukrajnában élő román kisebbséget, az ukrán felfogás szerint román nyelvet beszélő, három különálló kisebbségről van szó. /Magyar Hírlap, máj. 5./

1997. június 2.

Emil Constantinescu államelnök és Leonyid Kucsma ukrán államfő jún. 2-án a fekete-tengeri Constancához tartozó Neptun fürdőhelyen aláírta a két ország közötti alapszerződést. Az eseményen részt vettek a kormánykoalíció pártjainak vezetői, az ellenzéki pártvezetők viszont távollétükkel tüntettek a szerződés ellen. Constantinescu elítélte a Molotov-Ribbentrop paktumot, amelyről az alapszerződés nem tesz említést. Markó Béla, az RMDSZ elnöke rámutatott, hogy a Magyarországgal való alapszerződés után az Ukrajnával kötött megállapodás újabb fontos lépés Románia euroatlanti betagolódása útján. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

1997. augusztus 28.

Emil Constantinescu államelnök ukrajnai román gyermekeket fogadott a Cotroceni palotában, elnöki rezidenciáján. A találkozó kapcsán az elnök a rádióban kifejtette: javasolta az ország határain túl élő román kisebbség helyzetével foglalkozó államtitkárság megalakítását. Constantinescu Botez professzort látná legszívesebben a hivatal élén, miniszteri rangú kormánytagként. Az államelnök elmondta: Leonyid Kucsma elnöknek is fel fogja vetni az ukrajnai románok helyzetét, szept. 6-ára tervezett vilniuszi megbeszélésükön. /Kisebbségek helyzete, decentralizáció. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 28./

1997. október 22.

A 11 országot tömörítő Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Együttműködés /BSEC/ tagjainak külügyminiszterei okt. 22-én Kijevben elfogadták a szervezet alapszabályzatát. /A BSEC tagjai között van Románia./ Leonyid Kucsma ukrán elnök újabb kijevi csúcstalálkozóra hívta meg a tagországokat abból a célból, hogy a parlamenti ratifikáció után aláírják a dokumentumot. Az aláírás után az új nemzetközi szervezetet be lehet jegyeztetni az ENSZ-nél. A BSEC nem új szerveződés, 1923 júniusában Turgut Özal török elnök kezdeményezésére hozták létre, szervezeti felépítésében helyet kapott a parlamenti közgyűlés, a titkárság, a magánvállalkozói tanács és a gazdasági vállalkozói központ. A tagországok külügyminiszteri félévente tanácskoznak. Az utóbbi fél év legfontosabb eredménye az 1997 végén létrejövő Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

1997. november 26.

Nov. 26-án román-ukrán-lengyel csúcsértekezlet volt. Emil Constantinescu, Leonyid Kucsma és Aleksander Kwasniewski a román államfő által az év elején kezdeményezett háromoldalú együttműködés kereteiről tárgyaltak egy nem hivatalos munkamegbeszélésen. Constantinescu hangsúlyozta, hogy Románia diplomáciájában nagy fontosságot tulajdonít a háromoldalú együttműködésnek, ilyen kezdeményezésekkel "kívánja növelni saját és a térség biztonságát". A találkozón felmerült a gazdasági együttműködés kérdése, valamint "a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem összehangolása". /Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./ A Ziua úgy értesült, a három elnök megegyezett a "Felső Prut" eurorégió létrehozásáról, mely magába foglalná egész Bukovinát és Lengyelországig terjedne. Az Adevarul úgy látja, a három ország képezi "a nyugati világ keleti határvonalát", míg a Curentul "merész fogadásnak" minősítette a kezdeményezést. A lap kiemeli, hogy a lengyel államfő azt javasolta, "Bukarest maradjon a következő háromoldalú találkozók állandó székhelye. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 27., 228. sz./

1998. június 5.

A Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés /BSEC/ tizenegy tagországának állam- és kormányfői jún. 5-én Jaltában aláírták a szervezet alapszabályát és közös nyilatkozatot fogadtak el a BSEC céljairól, melynek vezető szerve a külügyminiszteri tanács lesz. A szervezetet a soros elnök irányítja, akinek személye félévenként változik. Az elnöknek alárendelt állandó titkárság Isztambulban fog működni. A szervezet pénzügyi intézménye a hamarosan Tesszalonikiben létrehozandó Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank lesz. Leonyid Kucsma ukrán elnök történelmi jelentőségűnek nevezte a jaltai csúcsot, mert egy új nemzetközi szervezet született meg. - Az 1992-ben létrehozott BSEC már a negyedik államfői találkozóját tartja, azonban mindeddig nem volt alapszabályzata. Emil Constantinescu elnök a jaltai összejövetelen romániai látogatásra hívta meg Szergej Kirijenko orosz miniszterelnököt. /Új nemzetközi szervezet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./ A tizenegy tagország: Albánia. Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldávia, Oroszország, Örményország, Románia, Törökország és Ukrajna.

1999. szeptember 13.

A balti- és a fekete-tengeri térség országainak együttműködését elősegítendő, kétnapos konferenciára hívta az érintett államok vezetőit Leonyid Kucsma ukrán elnök. A tanácskozás címe: A 21. század elválasztó vonalak nélküli, integrált Európája felé. A szept. 10-11-i eszmecsere résztvevői hasznosnak s tovább fejlesztendőnek tartották az összefogást egymással és az európai integrációs szervezetekkel. Szó volt a nemzetközi szervezett bűnözés, a környezetszennyezés elleni közös küzdelemről, a távközlési, közlekedési és energetikai összekötő hálózatok kiépítéséről, a gazdasági kapcsolatokról. Az észak- és délkelet-európai államférfiak megerősítették, hogy nem lenne kívánatos új elválasztó vonalak kialakítása az euroatlanti szervezetek keleti terjeszkedése nyomán. Ezzel kapcsolatban a román és a magyar elnök négyszemközti megbeszélésén jó példaként említették, hogy a kétoldalú kapcsolat semmit sem változott Magyarország NATO-ba lépését követően, ami bizonyítja a viszony megalapozottságát és sokrétűségét. Emil Constantinescu megköszönte a nemzetközi fórumokon Budapest által országának nyújtott támogatást, Göncz Árpád pedig emlékeztette kollégáját a még megoldatlan ügyek, így a kisebbségi kérdés és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása rendezésének szükségességére. /Román-magyar csúcstalálkozó Jaltán. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2001. november 8.

Leonyid Kucsma ukrán és Ion Iliescu román államfő nov. 6-án Varsóban megvitatta a kárpátaljai árvizek megelőzésében kifejtett ukrán-román együttműködés kérdéseit, valamint az Európai Unió részvételét az árvízvédelemben. Napirendre került a két országban élő román, illetve ukrán nemzetiségek helyzete, illetve a Románia és Ukrajna közötti fekete-tengeri határvita megoldásának lehetősége. /Árvízvédelemről, nemzetiségi és határkérdésekről tárgyalt Ion Iliescu Leonyid Kucsmával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2002. szeptember 19.

Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnök szept. 17-én megállapodtak abban, hogy Románia és Ukrajna 2003. június 1-ig tisztázza a folyami határszakasz, a kontinentális talapzat és a fekete-tengeri gazdasági övezetek kérdését. A román és az ukrán államfő közös nyilatkozatot írt alá, amely szorgalmazza, hogy a két ország 2003. június elsejéig írja alá a folyami és tengeri határszakaszról szóló kétoldalú politikai egyezmény kiegészítő dokumentumát. Leonyid Kucsma szerint a tárgyalásokról nem mondható el, hogy könnyedén zajlottak volna, azonban mindkét fél részéről létezik politikai szándék és nyitottság a problémák rendezésére. /Tisztázódnak a vitás kérdések. /Iliescu Leonyid Kucsmával tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

2003. június 18.

Északi szomszédjával is átértékeli kapcsolatait Románia, miután Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnökök jún. 17-én Csernovicban aláírták a két ország között létező eddigi egyezségekben pozitív változást hozó határszerződést. /Ukrán-román határ menti egyezség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 18./

2003. augusztus 20.

Több mint húsz országból érkezett mintegy 500 résztvevővel Kijevben megkezdte háromnapos munkáját a VIII. Ukrán Világkongresszus, amely a 20- 25 milliósra becsült határon túli ukrán kisebbség helyzetét tekinti át. Aszkold Lozinszkij, az Ukrán Világkongresszus elnöke közölte, a világtalálkozón az vitatják meg, milyen formában kellene elfogadnia az ukrán parlamentnek a határon túli ukránok jogállásáról szóló törvényt. A tervek szerint a világtalálkozó küldöttei felhívást fogadnak el, amelyben felhívják majd a nemzetközi közvéleményt, hogy az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak ismerje el az 1932 - 1933-as évek több millió áldozatot követelt szovjet- ukrajnai tömeges éhínséget. A kongresszus szervezői meghívták a rendezvényre Leonyid Kucsma elnököt, Viktor Janukovics miniszterelnököt és Volodimir Litvint, a parlament elnökét, de sajtójelentések szerint egyelőre nem tudható, hogy az állami vezetők részt vesznek-e a világtalálkozó munkájában. A legnépesebb ukrán kisebbségek Kanadában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kazahsztánban, Moldovában, Brazíliában, Lengyelországban, Argentínában és Ausztráliában élnek. Az Ukránok Világkongresszusa először New Yorkban ült össze 1967-ben. Az ukrán diaszpóra legmagasabb fórumának számító világkongresszus a világ több mint húsz országának 100 társadalmi, vallási, tudományos és ifjúsági szervezetét fogja össze. /Ukrán világkongresszus. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

2004. május 29.

Nyugat-Balkán stabilizálásának és demokratizálásának lehetőségeit vitatták meg a Mamaián kétnapos tanácskozásra összegyűlt közép-európai államfők. A tanácskozáson részt vevő Mádl Ferenc államfő a magyar újságírók érdeklődésére elmondta: a fekete-tengeri városban összegyűlt 17 elnök kötetetlen eszmecsere keretében tekintette át, milyen változásokat hoz a térség életében az Európai Unió (EU) tíz tagállammal való bővítése. A másik fő kérdéskör az EU további bővítése volt. A magyar államfő Leonyid Kucsma ukrán elnökkel is megbeszélést folytatott és kérte közbenjárását a beregszászi főiskola problémájának rendezésében, miután a városi tanács szeretné visszavenni a magyar nyelven is oktató intézmény magyar állami pénzen tatarozott épületszárnyát. /Tágabb Európa mellett a közép-európai államfők. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

2004. augusztus 27.

Ukrajna az amerikai és román környezetvédelmi aggályok ellenére aug. 26-án felavatta a Duna-delta rezervátumán áthaladó Bisztroje-csatornát. Az avatóünnepségen személyesen részt vett Leonyid Kucsma ukrán elnök, aki szerint a csatorna elleni bírálatok "nem környezetvédelmi, hanem politikai és gazdasági jellegűek". Románia a csatorna miatt pert indít Ukrajna ellen a Hágai Nemzetközi Bíróságon. A perben Bukarest nem csupán a csatorna, hanem a Kígyók-szigete kontinentális talapzata kijelölésének kérdését is megpróbálja rendezni. /Ukrajna a tiltakozások ellenére felavatta a Bisztroje-csatornát. Bukarest berendelte az ukrán nagykövetet, és pert indít. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

2008. július 1.

Ismét megnyílt a határ Máramarossziget és Aknaszlatina között. A hidat tavaly augusztusban kellett lezárni mindössze hat hónappal a hivatalos megnyitása után a faszerkezeten jelentkező korrózió miatt. A határnyitásról 2003 júniusában még Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán államfő állapodott meg. A 2007 februárjában tartott hídavatás után azonban olyan mértékben kezdett romlani az építmény faszerkezetének állaga, hogy félő volt: beszakadhat a híd. A máramarosszigeti polgármesteri hivatal elkészíttette a négysávos híd tervét, jelenleg a kivitelezés költségeinek előteremtéséhez keresi a megoldásokat. /Gazda Árpád: Hídavatás másodjára. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

2017. június 4.

Trianon 97
Az elmúlt 97 esztendőben Trianonról a maradék csonka országban könyvtárnyi könyvet írtak, dörgedelmes, hazafias és cizellált beszédek hangzottak el, búcsújárások, zarándokútak ezrei történtek, történnek és fognak történni. 
Hangzik töretlenül, bár egyre erőtlenebbül, a hármas szent fogadalom: Nem, Nem Soha! Ám egyre erősödik nemcsak a gyászmagyarok száján, de pártok programjában is az új jelszó: „Felejtsük el Trianont” és „Merjünk kicsinek lenni!”
A két világháború között Trianonra a magyarság válasza a kategórikus irredentizmus volt, mivel békekötés helyett diktátumot kaptunk. Nem volt béketárgyalás; a magyar küldöttséget nem engedték az asztalhoz, hanem egy szállodában, karanténen tartották. Nem békét kötöttek, hanem az országot darabolták fel s adák a szomszédoknak három millió magyarral együtt. 
Wilson elnök 14 békepontja kimondta, hogy „Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.” Ehelyett diszkriminációt, üldözést és elyomást kaptak minden rezsim alatt. Magyar kormányok hiába kilincseltek a nyugati békekötő hatalmaknál revizióért, határmódosításért – mindig elutasítást kaptak azzal, hogy az elcsatolt magyar kisebbség ügyei az illetékes kormányok hatáskörébe tartoznak.
Két nagyhatalom: Németország és Olaszország kezdeményezésére 1938-1940 között részleges határkiigazítások történtek. Visszakerült Dél-Szlovákia, Észak-Erdély, Kárpátalja és Vajdaság egy része. Miután a II. Világháborút elvesztettük az 1947-es Párizsi Békeszerződés súlyosbítással visszaállította Magyarország 1937-es trianoni határait. Ezzel furcsa módon a német szöveséges Szlovákiát és Romániát megjutalmazták Magyarország újra szétdarabolt részeivel! A nemzetközi jog nem ismer el olyan békeszerződést, amelyben a vesztes fél országa idegen katonai megszállás alatt van – Magyarországot a szovjet hadsereg tartotta megszállás alatt 1947-ben! Miután Magyarország 1945 és 1991 között szovjet katonai megszállás alatt volt, Trianon kérdése szóba sem kerülhetett, még csak említése is szankciókkal járt. 
Mégis 1964-ben Nyikita Hruscsov felajánlotta Kádár Jánosnak Kárpátalját – népszavzás révén – mintegy rekompenációt az 1956-os Magyar Forradalom leverésére, de Kádár nem fogadta el, helyette cinikusan Baskiriát kérte!
Az 1989-90-es politikai fordulat után újra teritéke került Trianon. 1991. december 1-jén a függetlenülő Ukrajnában népszavazás tartottak annak függetlenségéről és Beregszász körüli magyar autonóm terület létrehozásáról. Leonyid Kucsma elnök felajánlotta ezt az Antall-kormánynak – de az nem fogadta el! Öt napra rá viszont megkötötték az Ukrán-Magyar Alapszerződést, amelyben Magyarország lemondott minden területi revízióról. Ennek mintájára aztán főleg az amerikai nagykövet (Mark Palmer, 1941-2013) nyomására meg kellett kötni minden előnytelen kétoldalú szerződést a szomszédokkal, főleg amiatt, hogy a határváltozásokkal eléggé meggyengült Trianon-Párizsi Békediktátumok hiátuszait pótolják.
Az Európai Unióhoz Magyarország 2004-ben csatlakozott, többek között azért is mivel a magyar patrióták remélték, hogy az idegen uralmak alá vetett magyar őshonos kisebbségek helyzete kedvezően fog változni. 
Egy kezdeti lendület után ez a folyamat megállt és mára visszájára fordult. Miután kiderült, hogy az EU csak papírra veti, de nem valósítja meg az őshonos kisebbségenek járó szabályokat, ajánlásokat vagy redeleteket, hanem szó nélkül eltűri azok beolvasztását, eltűnését és kizsákmányolását. Igazába véve kis autonóm közösségekkel nem akarta tovább tarkítani Európa térképét, hanem elnézi, ha ugyan nem segíti azok lassú eltűnését. Az EU célja a globalizáció, azaz a nemzeti határok vagyis maguknak a nemzeteknek eltüntetése, feloldása egy identitás, kultúra és vallás nélküli katyvaszban – egy modern Bábelben, melyben a népek nyelve összezavarodott, identitásuk eltünt, az emberi társadalom egyedeire bomlott, akik a dzsungel kegyetlen tövényeivel kűzdnek a túlélésért – mindenki mindenki ellen! 
Innen érthető, hogy az EU egész kisebbségi politikálja mára gyakorlailag viszaesett az EU megalakulása előtt helyzetre – a staus quo ante szintjére, súlyosbítva más kultúrájú, nyelvű vagy analfabéta többmilliós migráció áradatával. 
De lesz-e Trianon és Párizs diktátumainak valaha is lényeges és igazságos revíziója? 
Lehetséges, de csak akkor, ha az ehhez szükséges kedvező körülmények előállnak. Azt viszont ki kell várni, mint azt, hogy a kaktuszunk kivirágozzék. Tövisen virág? Ugyan, mondja pesszimista, a kishitű, a mindenkinél mindent jobban tudó. 
Ám egyszer csak megtörténik a csoda – tényleg kivirágzott! A történelemből tudjuk, hogy a 150 éves török hódoltság alatt (1526-1686) majdnem végünk lett; hogy Trianonban és Párizsban (1920, 1947) szenvtelenűl a golgotai keresztre feszítették Magyarországot – de nem haltunk bele, hanem feltámadtunk! Ki hitte volna, hogy 45 éves szovjet zsarnokságnak valaha is vége lesz. És vége lett – egy puskalövés nélkül! 
A békediktátumok békés megváltoztatására azonban magyarság nem várhat tétlenűl – mintegy csodára. Fontos meglátni, hogy egy nemzetközi jogi elv is segíthet bennünket. Ez a Rebus sic tantibus elve, amely szerint egy szerződés megváltoztatható, ha a körülmények változtak. Ezért számításba kell venni azokat a döntő változásokat, amelyek 1947 óta Európában végbementek. Azokat is számbavenni és dokumentálni szkséges, ami 1920 óta a 3 millió idegen uralom alá hajtott magyarság ellen végbement és végbemegy az elcsatolt részeken, s ezeket publikálni kell idegen nyelven is.
Az összmagyarság rohamos fogyását meg kell szüntetni. Néhány évtized alatt annyival csökkent számunk, mint az első Világháborúban – 1 millióval! 
Az 1920 óta eltelt majd’ száz esztendő alatt a magyarság hiába kilincselt békés revízióért a nyugati, szerződést aláíró országoknál – mindig elutasítást kapott. Ezeket a hatalmakat mára a növekvő migráció és a terrorizmus problémája kötik le. Egyébként is ezek ideológiai okokból nem érdekeltek a magyar panaszokkal való foglalkozással, sőt a sajátos magyar migrációs politika miatt ellenségesen viselkednek.
Mindezekből kifolyólag a magyar kormány kelet felé nyitott gazdasági, kulturális és bizonyos politikai vonalakon. 
Reméljük, hogy mi, akik az írdatlan Keletről jövünk, problémáinkra hatalmas rokonainknál nagyobb megértést fogunk találni!
2017. június 4.
Dr. Pungur József
Erdély.ma



lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998